Alive

Annyi minden történt velem az elmúlt 2 hétben. Elfáradtam. Muszájnak éreztem az edzést, ami velem még soha nem fordult elő. Nem főztem, mert egyszerűen undorodtam a gondolattól, hogy nekem negyven fokban megint a tűzhely mellett kelljen csirkét sütnöm meg zöldségeket párolnom. Elfáradtam. Lelkileg a padlóra küldött egy ember elvesztése, aki teljesen összetört. Tudjátok, az a tipikus helyzet, amikor attól kaptok pofont, akitől az ölelést várnátok.  De felálltam és most ismét itt vagyok. Kaptam helyette valaki mást. Egy sokkal jobbat. Egy olyan személyt, aki megérdemli, hogy szeressem. Mert bebizonyította, hogy szeretetre méltó.

Ma ismét edzettem. Bicikliztem. Nyafka kis 13 km volt, de az én nyamvadt kis 13 km-em. Majd meghaltam mire haza értem, de már rég voltam ennyire boldog. Régen öntött el ekkora szabadság és öröm egy edzés után. Na persze, most fáj a hátam meg a lábaim is, de ez a legkisebb bajom. Mert már kezdek rendbe jönni. És holnap megint főzni fogok. Fasírtot borsófőzelékkel, mert azt szeretem. Mert tudom, hogy jól fog esni és mosolyogva fogom megenni a spagetti helyett.

Miért? Mert tovább akarom csinálni. Mert küzdeni akarok. És nem azért, mert nekem ezt KELL tennem. Eddig így álltam hozzá. Ezért adtam fel egy idő után, mert úgy éreztem, ha nem csinálom meg az aznapi edzést, akkor én egy szörnyű ember vagyok. Egy lusta disznó.

Elegem lett abból is, hogy mindenért magamat hibáztatom. Eljött az a pont, amikor eldöntöttem nem csinálom ezt tovább. Hiszen vannak dolgok, amikről nem tehetek, de én mégis ezt gondoltam, hogy mert biztos miattam. De elengedtem. Az összes ilyet. Mert sok volt egyszerre. Annyi jó dolog van körülöttem, nem fogok a múlton rágódni. Elmúlt, vége van. Így egy félig új ember lettem. Felszabadultabb, boldogabb. Szabadon akarok szeretni, élni akarok. Mert még fiatal vagyok és ez a dolgom. “Sírni ha fáj, nevetni ha félek, érezni, hogy élek.” 🙂

Két hét múlva költözöm pestre. Ez a leghihetetlenebb. Úgy éreztem, ki kell ezt írnom magamból. Mert írni akartam róla és nem azért, mert írnom kell valamiről. Minden meg fog változni, de én már elkezdtem a változást. Egy jobb ember leszek. Egy boldogabb ember. 🙂

Reklámok

Pici nyaralás után pici (?) baleset

Visszatértem a nagyszüleimtől. Számomra ez volt a nyaralás az egyetem előtt. Ugyanis felvettek Budapestre a Corvinusra, ahol remélhetőleg élelmiszermérnököt faragnak majd belőlem. 🙂 Tele vagyok izgalommal és egy kevéske félelemmel is, hiszen minden új lesz körülöttem. Az emberek, az életmód, a város. ❤ De már nagyon várom.

A “nyaralás” alatt is igyekeztem tartani magam a megfelelő evéshez. De hazudnék ha azt mondanám nem csúszott be néha egy finom kis fehér lisztrs túrós lepény, egy hideg citromos sör vagy éppen egy nutellás kenyér. 😀 De úgy éreztem, hogy ennyit megérdemlek, hiszen az utóbbi időben nagyon kitartóan hallgattam a saját testemre és semmi felesleges dologgal nem szennyeztem magam. A nagyszülőknél rengeteg dinnyét megettem. Nincs is jobb az otthoni, piaci, édes dinnyénél. ❤

Na meg a Nutellánál :D
Na meg a Nutellánál 😀

Tovább terveztem a maradást, azonban rá kellett jönnöm, hogy mennyire is hiányzik a húgom. Mondjuk az nem, hogy fél nyolckor felkeltsen reggelente. 😀

Amióta haza jöttem ismét visszatértem a főzéshez és a rendszeres edzéshez. Viszont becsúszott egy kis/nagy baj. Még nem tudom mekkora. Jelenleg ágyhoz vagyok kötve. Fáj minden mozdulat. Itt-ott izomlázam van, de ez eltörpül a jobb bokámban érzett fájdalom mellett. Nem tudom mi történt, orvoshoz még nem akarok menni. Jelenleg pihentetem és borogatom. Lehet csak rosszul léptem vagy megerőltettem. Szerencsére nem dagadt be. Úgyhogy most várok és pihenek. A 4 hetes popsi programot pedig elhalasztottam. 😀

1438075564368
Borogatom, hátha segít.

Ilyen esetben szerintem jobb a pihentetés. Nem szabad még jobban megerőltetni, nehogy nagyobb baj legyen belőle és végül az egész sportolósdinak vége legyen.

Hello Instagram!

Egy héttel ezelőtt megkaptam életem első okostelefonját. Köszönet érte a szüleimnek, akik megvették nekem a 19. szülinapomra. 🙂

Már régóta szerettem volna instagramot, ugyanis lenyűgöznek a gyönyörű fotók, amelyeket oda feltöltenek. Emellett szerintem a sportoló embereknek baromi jó motiváló oldal, ha a megfelelő embereket követi.

Szóval lényege ennek a posztnak az, hogy innentől kezdve a melopepo is megtalálható a weboldalon. Ez a saját személyes oldalam, de a kajáimról, edzéseimről is láthattok majd képeket. Illetve a hugomrol természetesen. 🙂

 kovacsbettina néven találtok meg 🙂

Meleg van, tessék inni!

Ez a bejegyzés nem csak azoknak szól majd, akik diétáznak, sportolnak, fogyókúráznak. Hanem minden embernek követnie kellene bizonyos szabályokat. Az egyik legfontosabb az a megfelelő folyadékbevitel. Tudom, hogy már minden csapból ez folyik, de ez valóban fontos.

Elsősorban a saját példámon keresztül szeretném bemutatni ezt. A diéta előtt sem ittam keveset, a napi másfél liter minden bizonnyal megvolt, mindig is igyekeztem erre odafigyelni. DE! És itt jön a lényeg. Másfél liter folyadék édeskevés. A testünk 60-70%-át víz teszi ki. Nézzük csak:

Így állunk a vízzel (347 x 600)

Láthatjátok, hogy a víz fontos szerepet játszik a szervezetünk működésében. Biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást – már ezzel sokat segítesz a testednek, hogy kiküszöböld a magas vagy alacsony vérnyomást! -, a víz teszi lehetővé a salakanyagok, tápanyagok szállítását, oldását, elősegíti az ízületeink megfelelő működését, még a ráncosodással és a narancsbőrrel is összefügg!

Víz nélkül azonban fontos tápanyagokat veszít a szervezetünk, megemelkedik a szívfrekvencia ( azaz a szívverés percenkénti száma ), és a testhőmérsékletünk is magasabb lehet – az orvosok nem véletlenül javasolnak rengeteg folyadékot, ha lázasak vagyunk -. A nem megfelelő folyadékbevitelnek sok tünete van, mint például: fáradékonyság, levertség, rossz közérzet, emésztési zavarok, vesekőképződés. Számos betegség alakulhat ki, ha keveset iszunk: cukorbetegség, allergia, asztma, mint fentebb írtam az alacsony vagy magas vérnyomás is ide tartozik.

idoben-fogyasztott-viz-szerepe

Egyértelműen ez az a dolog, amit nem szabad félvállról venni! Egy ember napi átlagos folyadékbevitele 3-4 liter víz. VÍZ és nem cukros Nestea, meg Coca Cola, meg anyámkínyja. Nem. Valóban ez rengeteg vizet jelent, de hidd el a kicsi tested megfogja neked ezt hálálni. Szépen lassan elkezdi visszaadagolni a vizet a hajadba, a bőrödbe, a belső szerveidbe, amelyek ettől majd ujjongva fognak örömtáncot járni. Nem lesz fakó bőr, kihullott haj ésatöbbi. A széppé válást mindig belülről kell kezdeni, szerintem.

Ami még nagyon fontos, az a fokozatosság! Ha eddig eléldegéltél napi 2-3 pohár vízen, akkor könyörgöm, ne akarj egyből magadba erőltetni négy liternyit. 😀 Mert két nap múlva azt fogod mondani, hogy “Najóvan, hagyjuk a fenébe.” és oda a kisimult bőr, a fényes haj. Apránként szoktasd magad hozzá a napi 3-4 literhez, mindennap igyál egy kicsit többet, mint előtte és meglátod, hozzászoksz. Egy idő után már meg sem fog kottyanni az a rengeteg víz és tapasztalni fogod magadon, hogy a kezdeti tünetek ( esetemben a legnagyobb észrevétel, hogy egyre kevésbé vagyok fáradékony ) eltűntek.

large (1)43854
Ez a természet adta csoda! Élj vele! ❤

A legjobb, ha reggeledet rögtön egy fél liter vízzel kezded. Van egy két literes műanyag palackom, este nem fekszem le addig, amíg tele nem töltöm és reggel már ihatok is, amint felébredtem. A másik legjobb dolog pedig, ha minden étkezés mellé megiszol szintén fél liter vizet. Tegyük fel, hogy naponta háromszor eszel, az már másfél liter víz, de ha hozzá vesszük a reggeli fél litert, akkor az már kettő! Juhé! De ha naponta ötször eszel, akkor simán meg lehet akár a három liter is. 🙂 Csak fokozatosan.

Nincs kifogás. Ez kell a testednek. Szüksége van rá. A “nincs íze”, “nem szeretem”, “pisilni kell” mondatok nem kibúvók. Nem szégyen ha naponta tízszer mész pisilni, ez a saját ügyed, senkinek semmi köze hozzá! Csodálatos a biológia, hogy ezt így kitalálta, nekünk pedig csodálatosnak kell lennünk, hogy megoldjuk. De képesek vagyunk rá, mert tudjuk, hogy ezzel a testünknek jót teszünk.

large7587
Tipikus 😀

De ha mégis az ‘ízével’ lenne gond, akkor ott vannak a finom gyümölcsteák, a zöld tea. A zöld tea nagyon fontos, hiszen a benne lévő antioxidánsokra a szervezetnek szüksége van. Nézzük például Kínát, ahol naponta rítusszerűen fogyasztanak zöld teát és ahol nagyon ritka a nőknél a mellrák, a férfiaknál pedig a prosztatagondok. Milyen érdekes, nem? 🙂 De nehogy megpakoljátok 2-3 evőkanál cukorral, meg mézzel! Tudjátok élvezni az ízét, egy idő után rá fogtok jönni, hogy sokkal finomabb, mint azok a szétcukrozott, magas kalóriaszámú üdítők. Citromot pedig nyugodtan facsarhatsz bele. Viszont ne forró vízzel öntsétek le, hanem a 70-80 °C az ideális. Illetve! Felejtsétek el a filteres teát. Az olyan, mint hallottnak a csók. Szálas teát vegyetek, az a jó.

Ami még nálam bejött, az az egy literes palack. A Janának vannak ilyen csodálatos, duci egy literes műanyag flakonjaik, amit egyszer megveszel, utána csak otthon, vagy a munkahelyeden újratöltesz és iszogathatod egész nap. Ráadásul, mivel rohadt nehéz, ezért ott van a hajtóerő, hogy megidd, mert akkor könnyebb lesz a táskád. 😀

A lényeg az, hogy legyél magadhoz és a szervezetedhez is türelmes. Egy nap alatt nem fogsz tudni világot váltani, de fokozatosan mindenre képes lehetsz. Meglátod, jobban leszel. 🙂

Kezdhetitek is! 🙂

tumblr_neoai4Ytsh1tk5ixqo1_500

Együnk finomat, jól! – Gofri

A családomra soha nem volt jellemző a vasárnapi villásreggeli, amikor választhattam volna a rántotta, a gofri, vagy a palacsinta között. Én mindig zsíros kenyérrel és lila hagymával kezdtem a napot kiskoromban. 😀 De amióta változtattam, azóta ugye a zsíros kenyér eléggé kiesett a reggelik sorából. Így viszont újakat kellett felfedeznem és ugyebár nem ehet az ember mindig zabkását. Ezért megszületett az én kis finom gofrim, ami túrókrémmel és meggyel valami isteni finom!

Hozzávalók:

  • 2 tojás
  • édesítő ízlés szerint ( 100 grammnak megfelelő folyékony édesítő nálam )
  • 2 evőkanál kókuszzsír
  • kb 200-250 g zabliszt ( ez irányadó mennyiség )
  • kb. 200-250 ml víz/tej/magtej

Mindenekelőtt bekapcsolom a gofrisütőt, hogy felmelegedjen, mire a tésztám kikeverem. 🙂

A két tojást összekevertem az édesítővel, majd beledolgoztam a felolvasztott kókuszzsírt is. Ezután annyi lisztet szórtam a tojásos-zsíros keverékemhez, amíg egy nyúlós masszát nem kaptam. Ezután tejet öntöttem bele, hogy egy sűrűbb állagot kapjak. Mintha egy sűrű palacsintatésztát csinálnék. Ne legyen folyós, mert akkor abból nem lesz gofri! Addig csináltam ezt a tejjel és a liszttel, amíg megfelelő mennyiségű tésztát nem kaptam, ezért írtam, hogy a liszt és a tej is irányadó mennyiség. Próbáltam én már recept alapján kiméricskélni pontosan, de nekem az sosem lett megfelelő állagú. 😀  Miután meg van a tészta, nem kell pihentetni, egyből mehet a sütőbe. Kísérletezzetek, nálam általában 2-2,5 evőkanálnyi adag töltötte ki az egész formát.

gofri

Minden egyes esetben, MIELŐTT a tésztát beletennéd a formába, kend ki kókuszolajjal! Ez baromi fontos, különben aznap nem reggelizel. 😀

Túrókrémmel imádom, de lekvárral is biztos finom, vagy akár csoki öntettel. ❤

Jó étvágyat! 🙂

Szabadon

Leérettségiztem. Szinte fel sem fogtam, hosszú napok kellettek ahhoz, hogy megértsem: végre vége. Itt a pihenés és a szórakozás időszaka. Rengeteg idő kellett, hogy kipihenjem, sőt igazság szerint még mindig pihenem a dolgot, simán alszom 10-12 órákat egyhuzamban, de ha rajtam múlna, még akkor sem kelnék fel. 😀 Hihetetlen szabadságérzet és boldogság együttese kavargott bennem, amikor a kezembe kaptam az érettségi bizonyítványom és vele együtt a nyelvvizsga bizonyítványom is. Mert megcsináltam, én, aki a semmiből jött, most van egy nyelvvizsgája és egy érettségije. Talán eddigi életem során ez volt a legkeményebb megpróbáltatás, de jelentem, túléltem!

Valahogy így… 😀

Ma végre elmentem futni. Hét-nyolc hónapja nem voltam és elmondhatatlanul hiányzott. Az érzés, amikor nem kell a mozdulatok sokaságára figyelned, hanem csak visznek a lábaid, magadba szívod a friss levegőt és kiürítheted a sok, felesleges gondolatot az agyadból. Ezért csodálatos ez a sport, mert csak mész, üres fejjel, szabadon.

Szükségem lesz majd egy kis időre, míg visszaszokom a 40-50 perces futásokra, és nem csak fizikailag kell visszaállnom erre, hanem mentálisan is. Nálam futás közben szóba sem jöhet a zene hallgatás, mert egyszerűen “kikocogom” a fülemből a fülhallgatót. Persze, egy ideig elviselhető a csend, meg a madárcsicsergés, de aztán csak megunja az ember. 😀

De már nagyon izgatott vagyok, hogy ismét űzhetem ezt a sportot. Tavaly nagyon megkedveltem, habár mindig nehezen veszem rá magam, de amikor sétálok hazafelé, az az euforikus érzés nem hasonlítható semmihez. ❤

Helyzetjelentés – avagy az elmúlt két hetem

Már megint elkapott a nátha. Már kezdem unni a dolgot. Az utóbbi idő nagyon stresszes és még nincs vége, habár már túl vagyok a legnehezebben. Így már csak három szóbeli van vissza és végeztem. Leérettségiztem. 10 napom van tanulni és meggyógyulni. A kettő együtt nekem sosem volt aranyélet, de ebben az esetben alkalmazkodnom kell.

De annyira fáradt vagyok! 😀

Ami a kajálás részét illeti, két hete olyan gyönyörűen tartom magam a kis diétámhoz, hogy el sem hiszem. Semmi félrezabálás, semmi kirohanás, semmi csoki. Hihetetlen, komolyan.

foooood
És nem sanyargatom magam, olyan jókat eszem! ❤

Egyre jobban szeretem ezt az utat. Az utat, amire magamtól léptem rá, amelyen kezdetben támogatást sem kaptam. De végig csináltam és most ott tartok, hogy abba sem akarom hagyni. Annyira jó egészségesnek lenni, annyira jó, hogy szégyentelenül felvehetem a rövidnadrágot a fullasztó melegben, mert nem kell attól félnem, hogy mit gondolnak mások. Amúgy meg. Kit érdekel az idegenek véleménye? 🙂

Az edzéssel kicsit el vagyok maradva. Mérges vagyok magamra emiatt, mert ezt is igyekeztem előre megtervezni. De nekem is vannak korlátaim, mint bármelyik embernek és amikor beüt a ménkű, akkor aztán rohadtul nincs kedvem tíz-húsz kilókat emelgetni. Kivételt képez ez alól az én tündéri 10 kilós kishúgom, akit imádok dobálgatni, legyen akármennyire rossz a közérzetem. Múltkor a nyakamba ültettem és úgy guggoltam. Azt hittem leszakad a nyakam. 😀

Voltam megint a teremben edzeni. Hát Istenem, hogy az mennyire jó volt! ❤ Felpakoltam minden súlyt és vigyorogva guggoltam és törtem ki a zene ritmusára. Mint egy mániákus mazochista idióta, aki azt szereti, ha fáj a lába, meg reszket. 😀 Nem is bírtam haza tekerni a biciklivel. Teljes eufóriában, endorfinnal eltelve sétáltam és toltam a biciklim mosolyogva. Jelenleg marad a heti egy termi edzés, mert még nem tudom hogyan alakulnak nyáron a dolgaim, másrészről pedig a tanulás miatt több nem is férne bele. Itthon szerencsére vannak súlyzóim, azokkal igyekszem edzésben tartani magam, illetve minden vasárnapra tervezek újból eljárni futni. Tavaly szeptember óta nem voltam, ami hosszú kihagyás, így újra az alapoktól kezdem majd és szépen lassan ismét belejövök. Nem fogom erőltetni, ha csak 20 perc megy, akkor 20 percet futok. Nem akarom meggyűlöltetni magam a világ egyik legszebb sportolási lehetőségét.

Az igazság az, hogy a sok megpróbáltatás, idegeskedés ellenére egyre inkább rá jövök arra, hogy szeretek élni. Szeretem az életem. Te is szeresd a sajátod, mert csak ez az egy van és csak rajtad áll, hogyan éled meg. 🙂

6bfa14c79e642f37520923f48322fee4